A Magyar Nemzet újabb lesgólt lőtt, a Martin Schulz-nak nincs érettségije című gumicsont után kiderült, hogy több magyar honatyának sincs. Mind az EP-elnök, mind a magyar képviselők esetén látni kell, hogy ez egy elterelő téma (pl. az újabb adókról), de a magyar névsor érdekesebb, mint Schulz személye.

Érettségim az van ám!

Térben, földrajzilag is közelebb áll hozzánk a magyar éretlen képviselők esete, mint az osztrák EP-s politikusé, Schulz-ot legfeljebb Hoppál kormányszóvivő, kollégája, Giró-Szász András, vagy Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár veheti majd elő, hogy mit kritizálja ő a magyar szabadságharcot, nem értheti, mit csinálunk, hisz érettségije sincs. Viszont Balla Gergő, Balogh József, Wittner Mária, Hirt Ferenc, Zagyva György és Pócs János törvényeket szavaznak meg, olyanokat, amelyek hatással vannak az életünkre, a kormánypárti képviselők pedig egyéni képviselői indítványként még törvényeket is terjesztenek, terjeszthetnek be. Tudom, hogy ma már egy-egy képviselő mögött szakértői team áll, de szerintem nem lehetetlen elvárás egy érettségi.

Azt is tudom, hogy Wittner Mária esetében látni kell, hogy régen az érettségi nehezebb volt, mint manapság, a presztízse is más volt, illetve ő egy ’56-os halálra ítélt, nyilván ott és akkor nem az iskolapad volt a legfontosabb. De azóta lett volna rá idő, főleg úgy, hogy ő lett a Hajdú-Bét károsultak parlamenti képviselője. A képviselet eléggé jogi kategória, ami érettségi nélkül viszonylag nehezen ellátható feladat – gondolom. De ezek után különösen megmosolyogtatóan hatnak az olyan címek Wittner és a Hajdú-Bét kapcsán, hogy ő majd megvizsgálja az akkori aktákat. Nem vizsgál ő semmit.

Balogh József óta tudjuk, hogy a vak komondor érettségi nélküli is meg tudja verni a feleségét a vetőgépen, de érthetetlen, hogy miért kellett megnövelni csak miatta a mezőgazdasági bizottság létszámát. Biztos nem az esze miatt (a szaktudása is kérdéses, maximum az élettapasztalat jöhet szóba), le feljebb egy jó – ma már párton kívüli – káderrel van dolgunk.

De ha már tudás (olyan tudás, ami le van papírozva, nem Schmitt- és Semjén-módszerrel, hanem ténylegesen) kontra élettapasztalat. Ezek a felnőtt emberek érettségi nélkül hivatkozhatnak élettapasztalatukra – csak nem érdemes. Aztán csodálkozik, hogy nem tudja kiszámítani a téglatest területét, de az élettapasztalat arra sem tanítja meg, hogy egy svájci frankos hitel törlesztő részlete hogyan alakul rá nézve. Nem tanít meg helyesen írni, sem pedig teljes meggyőződéssel Ady-ra, Wass-ra hivatkozni. És az élettapasztalatot szintén hiába hívjuk segítségül egy törvényjavaslat értelmezésekor a zárószavazás előtt vagy egy parlamenti felszólaláskor, ha a történelem útvesztőiben kalandozunk. Oda tudás kell, aminek elementáris feltétele egy érettségi. (Akár még esti iskolában is megszerezve!)

De most már értjük a Jobbikos képviselők (Zagyva és Balla) holokauszttagadó felszólalását, ők ezt nem tanulták meg az iskolapadban, olvasták a Barikádon, hogy olyan nem is volt, aztán meg elhitték. Zagyva egyébként az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja, ott többnyire olyan dolgokról esik szó, amiről neki lövése sincs. Újdonság neki minden bizottsági ülés, de nincs egyedül, tag ott Wittner is.